Az vagy, amit gondolsz... A gondolataid formálnak olyanná, amilyen vagy. A gondolataidból tettek lesznek, a cselekvés pedig eredményt hoz. Adj szeretetet, legyen erőd és kitartásod, mert az élet sosem lesz könnyebb, csak te leszel egyre erősebb. Vagy erősebb leszel, vagy elbuksz. Kívánom, hogy mindig legyen erőd felállni, amikor esetleg valamilyen téren térdre kényszerít az élet..
Május 26-án az Üzletanyu Konferencián egy álmom vált valóra, vagyis annál több... De ne szaladjunk ennyire előre.. Hogy is kerültem oda?
Január óta vártam az idei Év Anyavállalata versenyt, ahova elsőként küldtem el a pályázatomat, rögtön a jelentkezési határidő megnyitásakor. Nagy izgalommal néztem naponta többször, ahogy kerültek fel az újabb pályázók, minden pályázatot elolvastam. Majd lezárult a jelentkezési időszak, 108-an szálltunk idén ringbe a versenyen, nem akármilyen anyukák, ötletek, sorsok... A mai napig ajánlom mindenkinek, hogy érdemes megnézni az oldalon indulókat. A második naptól kezdve statisztikát vezettem a hozzám közel lévő és az előttem lévő pályázókról, nagyon hasznos és érdekes statisztika lett belőle, örülök, hogy ezt így csináltam... :)
A 2 hét alatt, amég a szavazatokat gyűjthettük, volt 2 pont, amikor úgy éreztem, feladom, ez a verseny talán mégsem az, ahol nekem helyem van, az önreklámozás sem az erősségem (de itt nagy szükség volt rá), és talán nem is vagyok elég jó, inkább elengedem... De ezen a két ponton annyi szeretetet, bátorítást és biztatást kaptam rokonoktól, barátoktól - és ismeretlenektől is! -, akik elkezdtek nekem és értem kampányolni, hogy erőt adtak, összeszedtem magam, és átlépve a saját korlátaimat elhatároztam, hogy beleteszek mindent, ami tőlem telik. Ha már elindultam és van egy célom, akkor nem adhatom fel, mikor ráadásul esélyem is volt a 10-be kerülésre, még ha nagyon szoros mezőnyben is.
Az utolsó másfél nap teljes stresszben, nagy hajrában, nagyrészt a laptop előtt zajlott. Tudtam, hogy minden szavazat számít. Nagyon örültem, hogy esélyem van a második fordulóba kerülni, de mellette viszont a végső hajrában rossz érzést keltett bennem és sajnáltam Kerékgyártó Szilvit, akit ezáltal "kiejtettem" a 10-ből, mert az utolsó napon a továbbjutás nagyjából kettőnk között dőlt el, és úgy gondolom, hogy ő is nagyon megérdemelte volna a bekerülést. De végül nekem sikerült. Néhány perccel a szavazás lezárása előtt még kiírtam a pillanatnyi állásokat ugyan, így tudtam a várható eredményt, azonban csak akkor tudtam igazán örülni, amikor kikerült a hivatalos lista is a továbbjutókról (és a szívem külön örült, mert láttam, hogy Szilvi pedig díjat kap - ő egyébként foltvarrással foglalkozik).
Juhuuu... Ott lehetek a 10-ben, aki lehetőséget kap személyes bemutatkozásra az Üzletanyu Konferencián. Nagyon boldog voltam, hogy sikerült, ez volt a célom, ezen dolgoztam hónapokig, hogy végre lehessen egy kis felmutatható eredményem azok felé, akik nem hisznek bennem, és leginkább saját magam felé. A mögöttem lévő időszak után mélypontjai után kellett ez a sikerélmény, mint egy falat kenyér. Mindenkinek nagyon szépen köszönöm, aki bármilyen formában támogatott! Vártam, nagyon vártam, hogy prezentálhassak a pelenkatortáimról, hiszen tudtam, hogy ez egy hatalmas lehetőség arra, hogy többen megismerjék a munkámat. <3
Majd teltek a napok, a kislányommal mindketten lebetegedtünk, megcsúsztam a munkáimmal és lelkileg sem voltam jól, meg sem álltam hajnaltól éjszakáig, de éreztem, hogy csúszik ki a talaj a lábam alól... Hát igen.. Ha az ember lelkileg nincs rendben, akkor semmit sem tud olyan ütemben és úgy csinálni, mint szeretné, főleg ha ehhez még betegség is társul. Féltem, hogy nem tudom időben elküldeni a prezentációmat sem, de aztán az is elkészült május 19-én estére, így utána egy csodálatos hétvégét tölthettem a családommal, akik rengeteg személyes meglepetéssel leptek meg a 30. születésnapomon.
Nagyon vártam a Konferenciát, már csak 5 nap volt hátra. Ez volt a kislányommal az első olyan nap, ahova így kimozdultunk, emiatt nagyon izgultam, hogy ő hogy fogja megélni, hiszen ő számomra mindennél előbbre való. De szerencsére nagyon jól telt a napunk.
Az első szünet után következtek az Év Anyavállalata verseny döntőseinek prezentációi, utolsó előttiként várakoztam kis Lorámmal a hátamon, aki a szünetben kint a jó levegőn elaludt a hátamon a hordozóban. <3 :) Majd az első bemutatkozás után nagy meglepetésemre az én nevem hangzott el.. Nem értettem, hogy miért változott a sorrend, de nem bántam, hiszen semmi sincs véletlenül, hátamon kis Lorámmal igyekeztem a színpadra és örültem, hogy ott lehetek. Nagy szeretettel bemutattam a pelenkatortáimat, a kislányomat és magamat, s nagyon hálás voltam a lehetőségért.
Boldog voltam, mert a szünetben is és azóta is többen megkerestek, rengeteg biztatást és szeretetet kaptam, amit nagyon köszönök. A Konferencia hasznos volt és jól telt, amikor a nap végén az eredményhirdetésnél a nevemet hallottam, akkor könny szökött a szemembe, hihetetlen megtiszteltetés és öröm volt számomra, hogy a rengeteg jelenlévő vállalkozó anyuka közül ennyien engem támogattak a szavazatukkal, az Év Anyavállalata 2017. verseny II. helyezettjeként vehettem át oklevelet a színpadon. S hogy utána még 2 különdíjat is nekem szántak a helyszínen, azt külön nagyon szépen KÖSZÖNÖM! <3
Összegzésként és motivációként másoknak az alábbi sorokkal búcsúzom, köszönöm, ha végigolvastátok az én kis történetemet, az elmúlt napokban szuper emberekkel, termékekkel ismerkedhettem meg, így újabb együttműködések vannak kialakulóban más vállalkozó anyukákkal, hamarosan jelentkezem! :) Mindenkinek boldogságot, sikereket, napsütéses szép napokat kívánok!
Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál, és aki még mindig hisz a csodákban, hiszen lehet másképp is élni - csak nem érdemes... Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ
.
